Barni szótár

lulu – joghurt
ljula- vonat
ajó – hajó
kár- car
trák- truck, traktor (helyzettől függ)
ász- ice
blili-bili
autó-autó
ana- anya
apa-apa
ninni- inni
eni- enni
kaka- kaka
meni- menni/menjünk
cica-cica
cici-kicsi
tetszi-tetszik
cece-kefe
aja-haj
néni-néni (ezt mindenkire mondja)
dédi-dédi
deda-deda
mama-mama
papa-papa
gól-labda

Az elmúlt pár napban sok érdekes dolog történt velünk. Voltunk a július 4-e alkalmából megrendezett tűzijátékon. Leonard bevitt minket a VIP szektorba, ahol enni és inni is lehetett. A tűzijáték előtt végignéztük a felvonulást, ami így egyszer érdekes volt. A hétvége további részében jártunk az állatkertben és egy partin. Az állatkert tök nagy, és egy csomó érdekes állat van benne. Barni is nagyon élvezte, de főképp az állatsimogatóért és a hajókázásért volt oda. Egyébként rettenetes hőség van itt, magas páratartalommal vegyítve. Sokszor elviselhetetlennek tűnik ez az időjárás. A következő nap, hétfőn anyukám barátaival partiztunk egy tó mellett. Ennél a tónál pecázott Endre Leonarddal, de erről majd beszámol ő részletesen. Tegnap végre felfedeztem Fine Arts Library-t. Sok minden van, de sajnos a szakdolgozatom Jugoszláv részéhez nincs sok könyv. Ma voltunk délelőtt Barnival a COSI-ban (Leonard munkahelye), ahol rengeteg játék van Barni korúak számára. Milos 12-én érkezik, már várjuk :)

elso par nap

Miután kièrtünk a repülőtèrre hatalmas sorok ès tőmeg várt minket. Nagy nehezen kb. egy óra sorban állás után oda jutottunk a chek in desk-hez azt remèlve, hogy ezzel vège a hosszas várakozásnak. Elvárasaink ellenere kiderult, hogy a regisztracios lapot ki kellett volna nyomtatni. Hiaba hivatkoztam arra, hogy a honlapon ez nem volt feltuntetve. A megoldas megszuletett vegul. Vegyuk elo a laptopot es mutassuk meg a regisztracios szamunkat. Nagy megkonyebbulessel hagytuk ott a holgyet a siro, mar faradt Barnabassal. Ezutan jott az igazi sor, de problemat megoldotta a Barnabas nyakaba omlo viz. Annyira elkezdett sirni, hogy kijottek ertunk es rogton legelore vezettek. Talan mar hamarabb eszembe kellet volna jutnia ennek a megoldasnak. Ennek koszonhetoen elertuk a Romai gepet, ami igy is negyven percet kesett. A romai repteren egy szerencsetlen magyar srac mar fel sem fert a chicagoi gepre. Az ut vegtelenul hosszunak es veget nem eronek tunt. Barnabas nagyon sokat sirt, nem tetszett neki a sok ember, de vegul ossze baratkozott egy angol-olasz kisfiuval, akitol megtanulta elete elso angol szavat ‘car’.
Chicagobol meg 10 ora kocsikazas vart rank, hala soforunknek. Eltevedtunk, igy par oracskaval tobb volt az ut.
Azota itthon vagyunk, Endre szombattol dolgozik. Megismertuk a szomszedjainkat. Az egyik szomszedunk egy alacsony japan egy tulsulyos asszonnyal az oldalan, furak egyutt. Ezenkivul felfedeztuk a kornyeket. Van nem messze tolunk egy nagyon szep to ott setaltunk. Voltunk a Cosi-ba, ami Barninak nagyon tetszett. Endre mar a peca botjat kesziti, tervezi, hogy fog nehany halat. Es persze en, aerobikozom, emellett olvasom az African Americans Inventors-t.